Diakónia a gyülekezetünkben
… az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Mk 10,45)
A diakónia nem jótékonykodás, humanitárius cselekedet, hanem Isten szolgálata az emberen keresztül, amit nem jócselekedetként, vagy látszatból végzünk. A diakónia helyes értelmezésében fontos megemlíteni, hogy a szó görög eredetű, amelynek alap jelentésében benne van a szolgálat. Jézus szavainak megismétlésekor kétszer találkozunk a szóval az evangéliumokban, amelyek úgy gondolom, jól körülírják, hogy valóban mi is az Isten szerinti diakónia: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Máté 20, 28), Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál. ( Lukács 22, 27)
Hol a helyünk nekünk mindebben? Hadd legyen segítségemre Cseri Kálmán református lelkipásztor elmélkedése a szolgálatról. Aki hittel elfogadta Jézus Krisztus értünk végzett szolgálatát, golgotai áldozatát, abban felébred a vágy: hálából ő is tenni akar valamit Jézusért, az evangélium ügyéért, másokért. S ez a hála az idő múlásával nem csökken, hanem nő. Minden ilyen szolgálat önkéntes és válasz arra, amit Jézus adott nekünk – sohasem érdemszerző jelentősége van (ahogyan erre fent én is utaltam). Ebből következve a szolgálat:
1. A szolgálat nem alantas tevékenység, hanem az Úr Jézus munkájában való részvétel. Ő nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Aki tehát szolgáló lelkülettel él, az a legjobb társaságban van: Jézussal együtt.
2. A szolgálat nem alkalmi tevékenység, hanem életstílus. Isten gyermeke mindig kész Atyja parancsát teljesíteni, s mindig észreveszi a számára elkészített feladatokat. Jézus egész földi élete szolgálat volt.
3. Aki Jézusnak szolgál, az nem valamit ad neki, hanem önmagát adta oda már előbb. Ezért kész az ilyen ember bármilyen áldozatra, mert ha magamat odaadtam, akkor már semmi sem drága.
4. Jézus szolgálatának lényege: mindig fontosabb a másik, mint én. A diakónia eredetileg az asztalok körüli szolgálat volt. Ezt végezni azt jelentette: nem helyet foglalok, hanem hellyel kínálok másokat. De jó lenne így jelen lennünk a házasságban, családban, idegenek között!
5. Ha embereknek szolgálunk, az akkor is az Úrnak végzett szolgálat. Pál még a rabszolgákban is ezt tudatosította. Ezért a jutalmat is az Úrtól kapjuk: „ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” (Jn 12,26)
Összefoglalóan tehát a diakónia a megcselekedett hit, a kezek evangéliuma. A véghezvitt cselekedet nem a mi jóságunkról szól, hanem Isten jóságára, Isten szeretetére, Jézusra kell, hogy mutasson! Minden diakónia az Istennel való találkozás lehetősége. Elsődleges területe a diakóniai szolgálatnak maga a gyülekezet. Nézzük is meg tehát, hogy konkrétan, hogyan valósul meg ez a mi gyülekezetünkben:
- Különböző kiscsoportok (szerdai bibliaóra, csütörtöki óra)
- Sms-es, telefonos, személyes lelkigondozás
- Idősek, rászorulók otthonukban való megkeresése/ látogatása
- gyászoló családok évfordulójának számontartása
- adományok gyűjtése, szállítása
- Kríziscsomag a lelkészi hivatalban, folyamatos feltöltés
- Református Szeretetszolgálat eseményeinek/ akcióinak figyelése, azokban részvétel pl. Szeretethíd, Radírozzuk ki a különbségeket!
- Eseti, alkalmi, előre nem tervezhető programokhoz csatlakozás
- Diakóniai szolgáló csoport, velük való kapcsolattartás
- 2-szer egy hónapban Vigasztaló szavak eljuttatása kb. 150 otthonba, Lelkipásztorok és a diakónus átgondolja, megtervezi a laporellót, azoknak kihordásába önkénteseket von be, az önkéntesekről és az általuk vállalt utcákról listát vezet
- A gyülekezet diakónusa tájékoztatja a híveket a diakóniai tevékenységekről, szolgálati lehetőségekről az istentisztelet keretein belül
- Szegények számára főzés, egy-egy önkéntes csoport szervezésében, részvételével
Minden egyes konkrét szolgálatban a cél: Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! ( 1 Kor 10:31)
Azt gondolom, hogy a felsorolt tevékenységek csak akkor tudnak valóban Isten dicsőségére megvalósulni, ha élő, személyes kapcsolatunk van Istennel. A Vele való kapcsolatunk és, hogy Benne Isten gyermekei vagyunk sokkal fontosabb, mint az Érte végzett szolgálat. A szolgálatnak ebből a kapcsolatból kell táplálkoznia. Ezért mindenkit arra bátorítok, hogy töltsön, ha lehet minél több időt Istennel. Semmiből sem szabad Őt kihagyni, amit végzünk, én is miközben ezeket a sorokat írom, Vele beszélgetek és kérem, hogy vezessen engem. Elsősorban erősítsük meg a kapcsolatunkat az Úrral, keressük a Vele való beszélgetéseket, és ha ez megtörtént, akkor kérdezzük meg, hogy Uram mit szeretnél, hogy cselekedjem a Te gyermekedként? Imádkozom, hogy növekedhessünk a kegyelemben és a mi Urunk megismerésében.
Ui: Ne feledjük, Jézusnak csak teljes szívből lehet örömmel szolgálni!
Hován Boglárka
diakónus