Történet

 Monor főutcáján, a Kossuth Lajos utca két oldalán egymással szemben áll a hasonló méretű, impozáns református és római katolikus templom. Az impozáns, klasszicizáló későbarokk templom a város egyik legértékesebb épülete, műemlék jellegű. Északnyugat-délkeleti tengelyben épült, főhomlokzata északnyugat felé néz.
    A település első temploma a mai református templom helyén állt, 1401-ben említi először oklevél. A középkori templomot Szent György tiszteletére szentelték. A török igen jelentős pusztításokat végzett ezen a területen, ezért a 16. században elnéptelenedett. Az első lakosok csak a 17. század elején kezdtek visszatelepedni, tömegesen a 17. század 20-as éveiben érkeztek. A hazatért lakosság kálvini hitre tért át, így a település középkori, jó állapotban lévő temploma is e felekezet tulajdona lett. Szentélyét és sekrestyéjét, mint a református liturgiához fölösleges helyiségeket, elbontották. A monori református egyház első templomát visszaemlékezések szerint 1630 körül építhették.

    1683-ban a török kiűzésére irányuló hadműveletek miatt ismét elnéptelenedett a község, és csak a század végére népesült be ismét. A templomot romos, megviselt állapotban találták. Eredetileg a régi istenházat szerették volna helyreállítani, ez azonban a lakosság növekedésével kicsinek bizonyult. Új templom építésébe kezdtek a régi köveinek felhasználásával. 1702-re készült el az eredetinél tágasabb belsejű épület, melyet kétszer renováltak.

    Tornyát 1761-ben lebontották, újat építettek helyette. A következő nagyszabású átalakítás 1773-ban történet Mayerhoffer János tervei szerint, barokk stílusban, délkeleti irányban toldották meg, ezen kívül több egyéb átalakítást végeztek, a tető új zsindelyt kapott, a tornyot ismét átalakították. 1795-ben villám csapott a toronyba, ezzel jelentős kárt okozva, szerencsére tűz nem keletkezett belőle. 1801-ben átalakított formában készült el ismét a torony. Az utolsó jelentős változások 1882-ben történtek. Ekkor kapta klasszicista és eklektikus elemeit. A rengeteg átalakítás ellenére a különböző stílusok díszítőelemei jól, szépen megférnek egymás mellet.

    Épülettömbjében kiemelkedő hangsúlyt kap a 44 méter magas, négyszintes, díszes, homlokzati torony. Földszintjén a főbejárat nyílik, szemöldökpárkánya fölött két tábla, az alsón olvashatjuk: „Épült 1630-ban”, míg a felsőn ez olvasható: „Hiszel-é te az Istennek fiában?”. A második szinten félkör alakú ablak van, ami fölött a főpárkány és még feljebb a hatalmas, klasszicista, fogazattal díszített timpanon uralkodik, alatta indás díszítés van. Egészen a főpárkányig a torony két szélén vastag lizénák állnak. A főhomlokzaton, a bejárat két oldalán szép, díszes keretben feliratot olvashatunk. A baloldaliban: „Békéljetek meg az Istennel” /II.Kor.5/, a jobboldaliban: „Legyetek egymáshoz jóságosak” /Efézus 4.32/. A timpanon felett szegmensívesen záródó, kőkeretes rácsos ablak van, a torony lépcsőházának ablaka, párkányzat választja el a harangok szintjétől. A torony harangházának rácsos, kőkeretes ablakai félkörívben záródnak, fölöttük kisebb timpanon és toronyórával felszerelt órapárkány van. Az ablak alatt kőbábos díszítést látunk. A toronyóra koszorúszerű gyűrűben helyezkedik el. A díszes, formás toronysisakon az 1630-as évszám van, az egyházközség megalapításának évére utal. A szürkés színű sisak négy oldalán ablakok, csúcsán toronygomb és csillag van, villámhárítóval ellátva.

    A templombelsőbe három ajtó vezet. Közülük egy a már említett főbejárat, kettő pedig a Kálvin téri oldalról nyílik. A két oldalsó bejárat kicsi, kiugró szerű kiképzést kapott. A kiugrók tetején egy-egy csillag van. A templom másik oldalhomlokzatán nincsen ajtó. A szélességhez viszonyítva aránytalan hosszú templomtesten sokféle kiképzésű ablak van, melyek a templom egységtelen, eklektikus stílusára utalnak. A Kálvin tér felöli (északkeleti) oldalhomlokzaton főhomlokzattól hátrafelé haladva először két rácsos ablakot látunk, melyek között vékony párkány van, az alsó szegmentíves, a felső négyzet alakú. Kör alakú ablakok, majd az első kapucsarnok után két, a második kiugró kapuzat után egy szegmentíves, kőkeretes üvegablak következik. A délnyugati oldalon a torony vonalában az északkeletiekhez hasonló szegmentíves és négyzet alakú rácsos ablakok vannak. Ezt egy félig befalazott szegmentíves és alatta körablak, majd négy szegmentíves üvegablak követi. Ezen oldalhomlokzat végén ez előbb említetthez hasonlatos félig befalazott ablak van, alatta kör alakú ablakkal. Említésre méltóak még az oldalhomlokzatok nagyjából felénél elhelyezkedő kisebb és a templom parókia felőli sarkainál lévő magasabb támpillérek. A hátsó homlokzathoz kisebb kiugróból ajtó nyílik. Az épület délkeleti sarkánál Inczédi János prédikátor tiszteletére emléktábla került elhelyezésre. Inczédi János a nagy magyar református prédikátorok közé tartozik. 1783-ig szolgált itt.

    Belseje külsejénél jóval egyszerűbb, puritán tér, ám korán sem kicsi. 900 ülőhelye van. Szélessége 9, hossza 36 méter. Mennyezete faburkolatú. Az egyhajós teremtemplom centrális elrendezésű. A teret három oldalról karzat övezi, melyek nem egyidősek a templommal. A fakarzatokat vékony, fehér oszlopok tartják. A teret megvilágító ablakok üvegei fehér és sárga színezésűek. Falai, ahogy azt a református templombelsőknél megszokhattuk, fehér színűek. A toronnyal átellenes oldalon lévő karzaton van a templom ékességének és díszének mondható 2 manuálos, 32 regiszteres, Rieger Ottó által 1930-ban készített orgona. Nem a karzat felénél, hanem attól balra, aszimmetrikusan helyezkedik el azért, hogy a karzat alatt ülők is kiválóan hallhassák, máskülönben a karzat felfogná hangját.